Zagato-ék előálltak egy retro autótanulmánnyal, amely visszanyúl az 50-es 60-as évek formavilágába. Ez rendben is van. De kérem, miért nem újszerű? Annyira kár érte, hogy semmilyen formai újdonság nincs benne, hacsak a hátsó rész kettős színkombinációját bele nem számítjuk, azonban ez ma már egy sablon, amit minden automotive designer ellő, egyszer-kétszer, néha értelmesen, néha értelmetlenül. Na és akkor az oldalnézetéről még szó sem esett. Az én meglátásom szerint, nem valami kellemesek az arányai. Kicsit a hosszú orrész, valamint annak az íve és a tömzsi hátsó leginkább a Jaguar klasszikusának, az E-type vonalaira emlékeztet, kissé fenékbe nyomva. Ha egy másik retro sportautóval kellene összehasonlítani, akkor a Ford GT-vel hasonlítanám össze, ami már szintén nem a legfrissebb darab, azonban ott fellelhető formailag újítás, ugyanakkor megtartotta a GT40 jellegzetességét. Persze a GT, Ford-ék szögletes formavilágában lett újjáteremtve, ami annak az időszakuknak volt a slágere, ezzel szemben az olaszok gömbölyded formákat szeretik, de ettől még nekem hiányérzetem van, hiszen Bertone-ék és Pininfarina-ék merészebben nyúlnak ugyanazon autómárkák arculatához.



